A novellafüzér hangulatát Nagy Endrének a szerzőről írott visszaemlékezése jól felidézi: A fáma nem hazudott: valóban csodálatos szerelmek, az igazi grande passion-ok fűződtek hozzá, de ezekben ő mindig passzív szerepet játszott. A nő kitartóan, vad vággyal udvarolt és ő lehunyt szemmel heverészve – meghallgatta. Hajlama, meleg szíve a békés családi életre szólította, de préda volt és – elragadtatott. Egy-egy viszonyáról azzal a gyűlölettel panaszkodott, amellyel a letepert hajadon gyűlöli a dalmata rablót. Ha egy-egy szerelme szóba került, dühösen nyögte: – A bestia! Nem hagyott békén! Kiszívott! A kötetet a novellák hangulatához illő korabeli színes zsánerképek díszítik.