Egy dél-franciaországi kis falu, a második világháború idején. Itt él egy faluszéli házban a gyermek Daniel nagyszüleivel és édesanyjával. Az apa elhagyta a családot. A sivár háborús hétköznapokba, amelyekben az éhség és a csontig hatoló hideg az úr, a görög szigetvilágból származó rajongva szeretett anya meséi és mitológiai történetei lopnak fényt és melegséget.
A felnőtt Daniel már ismert földrajztudósként Mexikóba indul egy beavatással felérő kalandos tanulmányútra. Itt ismerkedik meg két utópisztikus közösséggel és két nővel – mindegyik találkozás életre szóló élmény. Empirio független értelmiségeket tömörítő egyfajta tudományos társaság, Campos a gyermekkori álmok, a hippi kultúra és a különféle mítoszok elemeit ötvöző és az ideális köztársaság címére törő szekta. Mindkét közösség kezdettől fogva magában hordja a bomlás és bukás csíráit, mint ahogy Daniel két szerelme, a portoricói Dahlia, az alkoholistává lett egykori forradalmárnő és a „lagúna Lilije”, a rabszolgasorsban élő prostituált sem hozhat a férfi számára megváltást. Daniel hazatérve is hiába keresi az ígéret földjét, ám lelke mélyén mindvégig él a bizonyosság, hogy álmai országa, Uránia létezett és létezik valahol.
A Nobel-díjas francia író, Az éhség ünnepei, Az afrikai szerzője az útirajz, a napló, az utópia, a levélregény és filozófiai mese elemeit ötvözi varázslatosan sokszínű, sokrétű történetté.