A könyvben politikai mítoszok elemzésére történik kísérlet, visszavezetve az olvasót a Monarchia számtalanszor újraírt felbomlástörténetének forrásvidékére. A munka az elmúlt évszázad mítoszait olyan fiktív elbeszélésekként mutatja be, amelyek alkalmasak meghatározott világszemléletek közvetítésére, a szemtanú „hiteles” beszámolójába kódolva bele az ideológiai tartalmat. Az eljárás bizonyos kételkedést árul el azzal szemben, amit hagyományosan történeti megértésnek neveznek, és amelyet mindmáig a történetíró legfontosabb, központi feladatának szokás tartani. Ezzel szemben a szerző a történeti modellalkotás újszerű lehetőségeivel kísérletezik, hasznosítva a társtudományok, így az irodalomelmélet, a szociolingvisztika, a szociálantropológia és az antropológia egyes elméleteit.