Davide Enia: Úgy a földön is

Palermo egyik lerobbant negyedében egy kilencéves fiú életében először száll ringbe. Apja „Lovag” néven a környék leghíresebb bokszolója volt, de nem sokkal a fiú születése előtt meghalt. Nagybátyjára, a hatalmas Umbertinóra marad hát a feladat, hogy felkészítse a bunyós család legújabb reménységét: Davidúnak el kellene nyernie az országos bajnoki címet, amit korábban az apja és a nagybátyja is elbukott. Ez a gondolat- és érzelem gazdag regény ötven év történetét meséli el, a második világháború bombázásaitól kezdve a maffia térnyerésén keresztül egészen 1992-ig, a tragikus palermói merényletekig. Kifinomult érzékkel ötvözi a humort a tragédiával. Brutális, ám ugyanakkor magával ragadó világ bontakozik ki az olvasó előtt: a háború után éledező Szicília mindennapjai.

- Gerruso, emlékszel rá, hogy amikor írni tanultál, egész oldalakat írtál tele „a” és „e” betűkkel, meg az összes többi magán- és mássalhangzóval? Ez pontosan ugyanolyan. Ahogy a kéz megtanulja, hogyan kell mozognia a betűk leírása közben, ugyanúgy a test is ismétléssel sajátítja el az ütéseket és a védekezést.

- Azt mondod, hogy a kéz képes megtanulni dolgokat?

- A testünknek is megvan a maga intelligenciája. Olyan ez is, mint egy teleírandó lap.

- Na persze...

- Igazából minden írás.

- Minden?

- Igen.

- A szardíniás tészta is?

- Igen.

- És a nők csípője is?

- Igen.

- És a városra hulló bombák?

- Azok is.

- És te mit írsz le az ütéseiddel meg a védekezésekkel?

- A családom történetét.

David Grossman: A világ végére

A világhírű izraeli író regénye lebilincselő meditáció a háborúról, a barátságról, a szerelemről és a családról. Ora asszony, amikor épp Ofer fia leszerelését ünnepelhetné, rádöbben, hogy élete összeomlott - Ofer ugyanis önként visszamegy a frontra, hogy részt vegyen egy nagyszabású katonai hadműveletben. A nemrég elvált Ora képtelen otthon ülni és várni, mikor kopogtatnak be hozzá a katonai hírvivők a tragikus hírrel, ezért elhatározza, hogy elindul a galileai hegyekbe. Útitársnak rég elidegenedett barátját és volt szerelmét viszi magával, a remete Avramot, aki sohasem heverte ki a Jom Kippur-i háborúban hadifogolyként elszenvedett brutalitásokat. Ora neki meséli el tönkrement házassága történetét és az anyai szerep nehézségeit. Ahogy nőttön nő benne a feszültség, egyre rögeszmésebben csak Oferről beszél, mintha ezzel megóvná a fiú életét, nemcsak a maga, hanem Avram számára is, aki Ofer igazi szülőapja, bár apa és fia sosem találkozott. Miközben Ora és Avram a közös emlékek révén oda-vissza utazik az időben, gyötrelmesen kiviláglik, mi az ára annak, ha valaki egy folytonosan hadban álló országban, háborúzó emberek között él. Grossman, akinek tulajdon fia is elesett a 2006-os izraeli-libanoni háborúban, a szíve legmélyéből írta meg ezt a kíméletlenül háborúellenes regényt.

Amir Gutfreund: A mi holokausztunk

Amir és Efi, a "két és feledik" holokauszt-túlélő nemzedék tagjai egy izraeli lakótelepen élnek, különlegesnél különlegesebb csodabogarak között. Csupa érthetetlen furcsaság veszi őket körül, csupa kérdés, amire szeretnének választ kapni. Például: Miért kiabálja ki az ablakán Adéla Grüner, hogy "Kálmán, vigéc, vigéc!"? Miért nevezik Gerson Klimát a saját fivérének, és miért vonul be időnként, önszántából a bolondokházába? Mi okozhatja Feige betegségét, és mi baja egyáltalán? Miért kérdezgeti a bolond Hirsch folyton-folyvást, hogy "Csak a szenteket vitték gázkamrába?" És egyáltalán, mit takar az a szó, hogy "holokauszt"?

A gyerekek hiába kérdezősködnek, állandóan a hallgatás falába ütköznek, mert még "nem elég nagyok" hozzá, hogy az igazságot hallhassák. Így aztán kutatni kezdenek, könyvtárba járnak, trükkös kérdéseket eszelnek ki, hogy kiszedjék a bolondokból történeteiket, "Buchenwaldot játszanak", vagyis koplalnak és szomjaznak, hogy legalább a megélt tapasztalat révén közelebb juthassanak szüleik, nagyszüleik traumájához.

Később aztán, ahogy nagyobbak lesznek, fokozatosan megnyílnak előttük a falak, megerednek a nyelvek, felsejlenek a múltból a megélt holokauszt-történetek. Amir csak ekkor szembesül vele, hogy még a személyes történetek sem segítenek, nem visznek közelebb annak a megértéséhez, ami felfoghatatlan. De talán nem is ez a cél: a történeteket dokumentálni kell, leírni mindent, amit csak lehet, önmagáért, önmagunkért - sugallja a haifai születésű alkalmazott matematikus, katonatiszt író Sapir-díjas regénye.

Michael Kumpfmüller: Az élet gyönyörűsége

Franz Kafka és Dora Diamant, az író utolsó szerelme, valamint fiatalkori barátja, a dombóvári magyar orvos, Klopstock Róbert különös hármasáról szól ez a finom szövésű és megrázó regény, mely végigköveti a XX. század egyik legfontosabb szerzőjének utolsó hónapjait. Kafka 1923 júniusában ismeri meg Dorát, amikor látogatóba érkezik egy kis balti-tengeri fürdővárosba. A vidám és élettel teli lány azonnal elbűvöli a negyvenéves, súlyosan beteg férfit, aki pár hét múlva olyat tesz, amit korábban teljesen lehetetlennek gondolt: Berlinben összeköltözik a lánnyal, és együtt próbálnak boldogulni a hiperinflációtól sújtott weimari köztársaság kiszámíthatatlan viszonyai között. Amikor pedig Franz tüdőbajjal kórházba kerül, az őt ápoló Dora csak egyvalakire számíthat: a szanatóriumban orvosként praktizáló Róbertre, akinek - barátjával ellentétben - sikerült kigyógyulnia a halálos kórból. Michael Kumpfmüller az összes elérhető naplót, levelezést és dokumentumot felhasználta regénye megírásához, amely teljesen átrajzolja a Kafkáról alkotott eddigi képünket. „Igen jól elgondolható, hogy az élet gyönyörűsége ott található készenlétben mindenki körül, a maga egész gazdagságával, de elfüggönyözve, mélyen, láthatatlanul, nagyon messze. De ott van, nem ellenségesen, nem idegenkedve, nem süketen. Ha az igazi nevén szólítja az ember, a megfelelő szóval, akkor jön is. Ez a varázslat lényege: nem teremt, hanem szólítja.” (Kafka: Naplók, 1921.)

Barta András: Magyarország = anyád

Budapesten rejtélyes és megmagyarázhatatlan események zajlanak. Biberach, a Magyar Egyesült Unija topmendzser- főispánja létrehoz egy titokzatos kutatócsoportot a második pálinkaháborúban tönkretett tér-idő kapu helyreállítására. Miközben a nagy-budapesti nonstopvezér irányításával szerveződő ellenzék XA20 WH-t akarja pajzsra emelni, a futurisztikus kavalkád mögött apránként kirajzolódik a főszereplő édesanyjának szívbemarkoló története. ,Melyik az ország és melyik az anya? Barta András elmossa és átjárhatóvá teszi a káoszba hulló ország és a haldokló anya sorsának határait. Ami azt illeti, minden határt átjárhatóvá tesz. Új regénye egyszerre keserű és humoros, szemérmetlen és érzelmes, szürreális science fiction és politikai szatíra, ráadásul egy szülő-gyermek kapcsolat kamaradrámája. Kíméletlen és provokatív mű - felnőtteknek szóló könyv.

„A bíróság határozata alapján édesanyám, Magyarország engem mint gyermekét nem képes megfelelően ellátni. Nem képes olyan környezetet biztosítani a számomra, amelyben a szociális és lelki fejlődésem az elvárható módon alakulna. Nem képes a háztartást vezetni, az alapvető higiéniai és életfeltételeket biztosítani, nem képes óvni, főzni, mosni, a világhoz kapcsolni, fürdetni, ölelni, megtartani, vigyázni, és az is lehet, hogy már szeretni sem képes. Ezért a bíróságelrendeli, hogy rólam mint édesanyám, Magyarország gyermekéről az állam gondoskodjék, azzal a feltétellel, hogy az állam által ellenőrzött területeken havonta egy alkalommal, reggel nyolc és délután öt óra között találkozhatok édesanyámmal. Édesanyám szülői képességének a vizsgálatát két év múlva a bíróság újra napirendre tűzi, amennyiben Magyarország azt igényli. Az állam mibenlétéről a bíróság nem intézkedett, ám más forrásokból tudjuk:

Az állam én vagyok.

Bovaryné én vagyok.

La Hongrie - c’est moi.

Minden lehetsz, csak anyád nem.”

Rachel Vincent: Falka

Eljárás alatt állok, a tét az életem. Tévesen, de azzal vádolnak, hogy megfertőztem egykori ember barátomat, majd megöltem, hogy eltüntessem a bizonyítékot. Embert megfertőzni a három főbenjáró bűn egyike. A másik kettő a gyilkosság, és a titkaink kifecsegése. 

Háromból kettő. Nekem végem. 

És ráadásul a hegyekben egy vad kóbor garázdálkodik: egy riadt, tizenéves nőstény macskát kerget. Nekünk kell először megtalálnunk, mielőtt a nyakunkra hozza az embereket. A szerelmem, Marc segítségével, úgy hiszem, meg tudom menteni a sebezhető lányt a nagyratörő kóbortól, és a Területek Tanácsának játszmáitól is. 

Amennyiben a saját peremet túlélem…

Bánffy Miklós: Egy erdélyi gróf emlékiratai

Az Egy erdélyi gróf emlékirataiban Bánffy Miklós visszaemlékezései, az Emlékeimből és a Huszonöt év kaptak helyet. A két memoár páratlanul izgalmas kortörténeti dokumentum, egyben kivételes szépirodalmi mű, ami rávilágít a 20. századi magyar történelem viharvert időszakának hétköznapjaira, szereplőire, s mint ilyen, hiteles képet fest a széthulló Monarchiáról, a lángba borult Európáról és Trianonról. És arról, ami utána következett…

Lebilincselő és izgalmas, hiteles és őszinte – ahogy azt megszoktuk Bánffynál.

Emylai Hall: Nyarak könyve

Mindegyik nyár tökéletes volt. Kivéve az utolsót.

Elisabeth Lowe váratlanul csomagot kap. 

Egy albumot, tele réges-régi, Magyarországon készült fényképpel, és egy kísérőlevelet, melyben arról értesítik, hogy édesanyja, akivel több mint egy évtizede megszakított minden kapcsolatot, meghalt.

A képek nézegetése felidézi a fájdalmas múltat, amikor a kilencéves kislány a szüleivel a Balatonnál töltött egy hetet, és édesanyja úgy döntött, nem tér vissza a szigetországba. Beth az apjával maradt, de minden nyáron meglátogatta az édesanyját Magyarországon. Éveken át ezek a nyarak tartották benne a lelket, de tizenhat éves korában valami visszafordíthatatlanul megváltozott. 

Azóta Beth egyszer sem engedte meg magának, hogy azokra a varázslatos nyarakra gondoljon. 

A csomag érkezése azonban felkavarja a múltat és átrendezi a jelent.

Daniel Glattauer: Örökké tiéd

Te vagy az én fényem, én a te árnyékod. Már egyikünk sem létezhet a másik nélkül.”

A harmincas éveinek közepén járó, egyedülálló Judith a szupermarketben ismerkedik meg Hannesszal, aki a tömegben a sarkára lép. Nem sokkal később a férfi felbukkan az elegáns kis lámpaüzletben, amelyet Judith a gyakornoklány, Bianca segítségével vezet. Hannes nőtlen építész, a legszebb férfikorban van - nem csupán minden anyós álma, de Judith barátait is teljesen lenyűgözi. Judithnak kezdetben nagyon jól esik, hogy a céltudatos férfi a tenyerén hordozza, lesi minden kívánságát. Ám Hannes szűnni nem akaró törődése idővel egyre nyomasztóbbá válik. Judith úgy érzi, a férfi fokozatosan kisajátítja, ellenőrzése alá vonja. Hiába próbál szakítani vele, Hannes még az álmaiba is beférkőzik. S amikor fölébred, a férfi máris készen áll, hogy valami jót tegyen vele…

„Thrillerbe forduló szerelmi történet. Humoros, fordulatos, lélegzetelállító.” Die Presse

Kate Furnivall: Árnyak a Níluson

Jessica Kenton az éjszaka közepén kisöccse rémült sikolyára ébred, s mikor másnap reggel nem találja őt a szobájában, csak annyit mondanak a szülei róla, hogy elment. Soha többé nem beszélnek róla.

Húsz évvel később, Jessie-t ugyanaz a rémálom gyötri. Valójában sosem heverte ki, hogy gyerekkorában elszakították imádott öccsétől… és most eltűnik másik testvére is, a régészettel és egyiptológiával foglalkozó Timothy. Jessie elhatározza, hogy ezúttal akár élete kockáztatásával is megtalálja a testvérét.

Tim misztikus, mások számára megfejthetetlen nyomokat hagy nővérének, melyek a gyönyörű és lázongó Egyiptom veszedelmes sikátoraiba és sivatagába vezetnek. Szerencsére Sir Montague Chamford, az elszegényedett arisztokrata felajánlja a segítségét a szorult helyzetben lévő lánynak.

Kairó és Luxor árnyas utcáin, s a sivatag engesztelhetetlen pusztaságában azonban a bosszú is lecsapni készül rájuk.

Lebilincselő történet családról, testvéri szeretetről, szerelemről és bátorságról, hazugságról és kalandról.

Joanna Trollope: A pap felesége

Anna Bouvarie a helyi pap feleségeként húsz éven keresztül szolgálta Istent és az egyházközséget – számos különféle módon. Süteményt sütött, kihordta az egyházi lapokat, szorgalmasan mosta és vasalta férje karingeit, miközben magát és gyermekeit csakis a használt holmik vásárán talált viseltes ruhákba öltöztette.

Ám amikor férje sikertelenül pályázik a főesperesi tisztségre, és a férfi csalódásában keserű magányba gubózik, kislányát pedig immár elviselhetetlenül zaklatják a helyi iskolában, Anna végül fellázad. Munkát vállal a helyi élelmiszerüzletben, ahol a pénzkereset mellett visszanyeri saját önértékelését is – szembeszállva az egyházközség döbbent rosszallásával és férje jéghideg dühével. 

S felkelti három nagyon is különböző férfi szenvedélyes érdeklődését, akik mind fontos szerepet játszanak Anna életének kivirulásában…

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból

Az utóbbi évek egyik legsokkolóbb tényfeltáró könyve Sin Donghjok huszonhárom éves rabságának és szökésének története.

Sin Donghjok az első észak-koreai rab, aki kényszermunkatáborban látta meg a napvilágot és sikerült megszöknie. Gyermekkorát egy nagyfeszültségű szögesdróttal körülvett lágerben töltötte. Mivel nagybátyjai állítólag bűnt követtek el, a „három generáció” büntetése törvény szellemében, az állam őt is bűnözőnek tekintette genetikailag, és teljes jogfosztottságban tartotta.

Sin sorsa az államgépezet rendelkezése értelmében örökös kényszermunka volt. Első emléke egy kivégzés, és anyjára, mint versenytársra tekintett a mindennapi élelemért. Tizenhárom éves korában beárulta anyját és testvérét, akik szökni akartak. A fiút megkínozták, majd szeme láttára anyját felakasztották, testvérét pedig agyonlőtték. „Szeretet, együttérzés és család: Sin előtt ismeretlen fogalmak voltak. Isten sem tűnt el vagy halt meg számára: egyszerűen nem hallott róla.”

Észak-Korea elszigetelt, korrupcióval sújtott és atomfegyverekkel felszerelt ország. Kényszermunkatáboraiban mintegy 150-200 ezer politikai fogoly raboskodik, az áldozatok száma több százezerre tehető. Ezen lágerek kétszer annyi ideje léteznek, mint ameddig a szovjet Gulág fennállt, és közel tizenkétszer annyi ideig, mint ameddig a náci koncentrációs táborok.

A szerző

Blaine Harden jelenleg a PBS Frontline és az Economist munkatársa. Hosszú éveken át a Washington Postot tudósította Ázsiából, Kelet-Európából – Magyarországról is - és Afrikából. Dolgozott belföldi tudósítóként a New York Times-nak. Munkásságát számos újságíró díjjal jutalmazták. Legutóbbi könyve, a Menekülés a 14-es táborból bestseller lett és nemzetközi ismertséget hozott neki. „Óriási öröm számomra, hogy könyvem Magyarországon is megjelenik. Az 1980-as évek vége óta vagyok az ország nagy tisztelője, amikor a The Washington Post kelet-európai tudósítójaként dolgoztam.” 

(Blaine Harden)

China Miéville: Konzulváros

Az ismert univerzum peremén, az Arieka nevű bolygón áll Konzulváros, ahol az emberek nemzedékek óta békésen élnek légburokba zárt diaszpórájukban. Az őshonos faj élő, szerves metropolisza az univerzum legkülönösebb teremtményeinek ad otthont, akikkel kizárólag a különleges adottságokkal rendelkező emberek, a konzulok képesek kommunikálni. Ariekán emberöltők óta minden a legnagyobb rendben zajlik, és Konzulváros éli a világtól elzárt gyarmatok békés, unalmas életét. Egészen addig, amíg egy újonnan érkező hajó és furcsa utasai fel nem borítják a megszokott egyensúlyt…

Avice kislányként azt hitte, Konzulváros maga az egész a világ - aztán egyike lett azoknak a keveseknek, akik kijutottak a gyarmatosított űrbe, ahol különös hajók siklanak a mindennapi világ alatti térben. Mire visszatér egykori otthonába, már teljesen más szemmel nézi a valaha természetesnek vett furcsaságokat, és bármennyire is tiltakozik ellene, mégis központi szerepet játszik a bolygót megrengető eseményekben.

Chris Howard: Gyökértelen

A 17 éves Banyan fákat épít: elszórt fémhulladékokból erdőket kreál a gazdag ügyfeleknek, akik a pusztulás látható nyomai elől szeretnének menekülni. Bár maga Banyan még sosem látott igazi fát - hisz azok már egy évszázada kihaltak -, apjától még az eltűnése előtt sokat hallott a Régi Világról. Minden megváltozik, amikor Banyan megismerkedik egy rejtélyes nővel, aki különös tetoválást visel a testén - egy térképet, ami az utolsó élő fákhoz vezet. A fiú elindul a pusztuláson keresztül, ahonnan nem sokan térnek vissza. Akik megmenekülnek a kalózoktól és fosztogatóktól, azokra ott várnak a sáskák… akik most már emberhúson élnek. De nem Banyan az egyedüli, aki a fákat keresi, az idő pedig egyre fogy. A bizonytalanságok közepette a fiú kénytelen szövetségre lépni Alphával, a vonzó, de veszélyes kalózzal, akinek szintén megvannak a saját tervei. Miközben pedig a talán csupán a legendákban létező ígéret földje felé tartanak, Banyan megdöbbentő dolgokat tud meg a családjáról, a múltjáról és arról, mire képesek az emberek, hogy visszahozzák a fákat.

Junot Díaz: Így veszíted el

Junot Diaz kötete egymáshoz kapcsolódó történetek füzére, melyek középpontjában a szerelem áll, csak épp más-más jelzővel: szenvedélyes, tiltott, haldokló, anyai. A szerelem pedig maga is „idegen” egy idegen földön, hiszen New Jerseybe szakadt dominikaiak közösségében járunk, akik gyötrelmesen próbálják összekapcsolni a két világot, hogy életteret találjanak maguknak. Az energikus és ötletes, gyengéd és humoros szöveg elénk tárja az emberi szív határtalan sóvárságát és elkerülhetetlen gyengéit.

Junot Diaz a Dominikai Köztársaságban született és New Jerseyben nevelkedett. Már Drown című első novelláskötete nagy visszhangot váltott ki, majd regénye, a The Brief Wondrous Life of Oscar Wao 2008-ban elnyerte a Pulitzer-díjat. Az Így veszíted el 2012-ben jelent meg tovább öregbítve fiatal szerzője hírnevét.

Stefano Benni: Gyorslábú Achille

Stefano Benni regénye napjaink szórakoztató Odüsszeusz-története. Egyrészt fordulatokban bővelkedő, izgalmas olvasmány egy fiatal férfi válságáról, másrészt irodalmi utalásokkal teli szöveglabirintus, melyben azonban nem vesznek el a nagyon is hús-vér főhős problémái. A fantasztikus elemekkel teli regény nemcsak a szereplők lelki történéseibe enged bepillantást, hanem apokaliptikus víziókat felvillantó társadalmi szatíra is, mely kíméletlen öniróniával mutat rá globalizált világunk visszásságaira: a politikai elit korrupciójára, a média hatalmára és a kétezres évek gazdasági válságára.

Háy János: A mélygarázs

Három szereplő. Egy történet. Mindhárom áldozat, mindhárom elkövető, és azok is ők hárman, akik véletlen keverednek az eseményekbe. Egy, ki a mesék világa felől szemlél, egy, ki az okokat kutatja, egy, ki vádakat olvas a világra, hogy mért olyan, amilyen. Egy férfi és két nő. Mindhárman ki akarnának keveredni a napvilágra, mégis ott bolyonganak valahol a mélygarázsban. Három, szerelem utáni élet és egy valahai szerelmi viszony három sarka, s egy készülődő titokzatos bűntett. Mit jelent élni, érezni, kötődni, sorsot építeni? Mit jelent egy olyan világban lenni, ahol minden élet egyedi és autentikus, de az életek közös világa telis-teli van hamissággal? Számvetés azzal, ahogy élünk és éltünk, s egyben sors és korkritika A mélygarázs. Sodró monológok, meghökkentő gondolatfutamok, a múlt és az életépítés kendőzetlen feltárása. Szembesítés képzeteinkkel és tévképzeteinkkel.

Három ember különálló és közös sorsa, három monológ, ami egy pillanatra sem idegen tőlünk, mert rólunk beszélnek, mert belőlünk vannak összerakva. Fogják a kezünket, és végigjárják velünk a földmélyi termeket, nemcsak az ő világukat, hanem a miénket is. Csípni fogja a szemünket a füst, néha úgy fog tűnni, teljesen elfogy a levegő, és fájni fog, nem csak a fejünk. De mégis érdemes végigjárni a föld alatti világot, mert így van esélyünk, hogy elérjük a napsütötte sávot. Mi kiléphetünk, míg a szereplőink visszafordulnak, hogy kézen fogják, s a félhomályos termeken végigvezessék az újabb vándort.

Donato Carrisi: Démoni suttogás

Rettenetes bűnténysorozat sokkolja az országot. Egy embernek aligha nevezhető szörnyeteg kislányokat rabol el és csonkít meg. Goran Gavila kriminológusnak és az általa irányított különleges egység tagjainak olyan pokoli régiókba kell leereszkedniük a nyomozás során, ahonnan alig-alig van visszatérés. A tettes mindvégig ördögien megtervezett, lidérces játékot űz velük, minden egyes feltárt gonosztette valamilyen üzenet, amely arra kényszeríti a csapat tagjait, hogy nézzenek szembe azzal a sötétséggel, amelyet valamennyien magukban hordoznak.

Versenyfutás az idővel és harc a mindannyiunk lelkében ott lakozó démonnal: ez az, ami letehetetlenné teszi Donato Carrisi igaz történet alapján írt első regényét. A felkavaró és végtelenül izgalmas történet a jóság és a gonoszság között húzódó keskeny határmezsgyét vizsgálja, amíg fel nem fedi az utolsó, könyörtelen titkot.

"Mire az olvasó rájön, hogy egy agyafúrt pszichopatával van dolga, aki legalább annyira kegyetlen, mint Hannibal Lecter, addigra már megjárta a poklok poklát. Carrisi hihetetlen feszültséget kelt - épp csak egy levegővételnyi időt hagy olvasójának, hogy azután egy még mélyebb szakadékba taszítsa." (La Repubblica)

Andrassew Iván: Csanád és család

2012 egyik legnagyobb politikai botránya az volt, hogy Szegedi Csanádról, a Jobbik alelnökéről kiderült: zsidó származású. Az Európa Parlament gárdaegyenruhás képviselőjének nem csak saját családja múltjának következményeivel kellett szembesülnie, hanem a szűkebb és tágabb politikai családjával is. Sőt, azzal a gazdasági családdal is, amelyben ő számos jobbikos vállalkozás afféle keresztapjaként foglalt el látszólag megkerülhetetlen pozíciót. A pártból való kizárása után olyan légüres térbe került, amelyben nem nagyon volt más választása, mint éppen a gyűlölt zsidókhoz fordulni lelki segítségért. 

Andrassew Iván megpróbált afféle pillanatfelvételt készíteni erről a tragikomikus történetről.

Federica Bosco: Szerelmem egy angyal

Mia tizenhat éves, cinikus, lázadó, határozott, nem fél szembenézni a kihívásokkal, amit az iskola, az osztálytársak és az elvált szülők jelentenek. Viharos a kapcsolata az anyjával, aki mindennél jobban szereti őt, viszont pasiügyekben eléggé hasznavehetetlen. Mia, amióta az eszét tudja, egy dologra vágyik: hogy bekerüljön a londoni Royal Ballet Schoolba, a világ legnevesebb tánciskolájába. Csakhogy a felvételi vizsga kegyetlen, a tandíj pedig megfizethetetlen egy egyedülálló édesanyának. És csak hogy az élet még bonyolultabb legyen, a lány titokban őrülten szerelmes a legjobb barátnője bátyjába, Patrickba. A fiú annyira fantasztikus és különleges, hogy már-már nem is tűnik egyszerű halandónak, inkább egy angyalra hasonlít... Mia sosem hitt abban, hogy egyszer minden álma teljesülhet. Arra pedig pláne nem készült fel, hogy amit a sors egyszer már nekiajándékozott, azt el is veheti tőle...

Jo Nesbø: Kísértet

Nyár. Harangzúgás. Egy fiú, Gusto, a konyha padlóján fekszik egy vértócsában. Az élet lassan elszáll belőle, s ő sorra veszi mindazon eseményeket, amelyek ide vezettek. Az analízis pontos és kegyetlen. Ősz. Harry Hole, a norvég rendőrség egykori nyomozója három év távollét után visszatér Oslóba. Felkeresi egykori felettesét, hogy engedélyt kérjen tőle egy ügy felderítésére. Csakhogy az esetet már lezárták. A fiatal narkóst, Gustót egy cimborája lőtte agyon, mert összekaptak az anyagon. Egy olyan anyagon, amely a heroin uralmát megtörve, villámcsapásszerűen hódította meg a várost.

Harry ennek ellenére nem tágít, s eléri, hogy meglátogathassa a börtönben a Gusto meggyilkolásával vádolt srácot. Mégpedig azért, mert a cellában saját múltjának egy darabjával van találkozója. A nyomozás, amelybe Harry magányosan belevág, nehezebb s fájóbb, mint bármelyik hivatalból felgöngyölített ügye volt. S közben mindenfelől kísértetek veszik körül. A sajátjai és az is, amelyik a várost járja. Az alak, akiről senki sem tudja kicsoda, hogy néz ki, s aki megfoghatatlan, akár a szél.

Gillian Flynn: Holtodiglan

Ásó, kapa, nagyharang - a romantikus hollywoodi filmekben valahol itt ér véget a történet. Ám mi lesz ezután? Mi történik, amikor a boldog álom szép lassan szertefoszlik, s már abban sem vagyunk biztosak, hogy valóban ismerjük azt, akinek igent mondtunk.

Amy és Nick ötödik házassági évfordulója tragédiába torkollik: Amy eltűnik, és minden jel a jóképű férj, Nick bűnösségére utal. Amy naplójának részleteiből és a jelenben futó történetszálból izgalmas lélektani thriller bontakozik ki. Az olvasó döbbenten figyeli, hogy egy romantikus párkapcsolat miként alakulhat át szép lassan igazi pokollá... A kérdés csak az, ki tette valójában pokollá a másik életét?

Megdöbbentő, magával ragadó kötet az erőszak természetéről, a kapcsolatok ingatag hatalmi viszonyairól és a mindent át- meg átszövő sötét titkokról.

A Holtodiglan a tavalyi év egyik legnagyobb könyvsikere volt az Egyesült Államokban.

"Leleményes és alattomos thriller... Miközben a cselekmény egyre vadabb fordulatokat vesz, a szöveg egyben szellemes és okos kommentárja is a férfi-női kapcsolatok ingatag hatalmi viszonyainak, és megmutatja, hogy sokszor hatalmasabb erők játékszerei vagyunk." (Entertainment Weekly)

Becca Fitzpatrick: Crescendo

Nora tudhatta volna, hogy az élete messze nem tökéletes. Bár a barátja, Folt egyben a szó szoros értelmében vett őrangyala is (aki a rangja ellenére minden, csak nem angyali), a dolgai mégsem állnak jól. Először is ott a nyári iskola, és mint egy rémálomban, régi ellensége, Marcie Millar lesz a laborpartnere. Aztán meg Folt is mintha minden ok nélkül egyre távolabb kerülne tőle. Mindennek a tetejébe Norát lidércálmaiban és különös látomásaiban újra és újra kísérti apja meggyilkolása. 

Ahogy Nora elveti józan esze tanácsait, és egyre mélyebbre ás apja halálának rejtélyében, felmerül benne a kérdés, hogy Nephil vérvonalának is köze van-e a dologhoz - azonban ez csak még sötétebb árnyékot vet a kapcsolatára (vagy inkább annak hiányára) Folttal. Vajon Folt többet tud, mint amit elárul? Miért tűnik mindig úgy, hogy meg szeretné akadályozni Norát a válaszok kiderítésében? És ha Folt valóban az őrangyala, miért van Nora élete mindig veszélyben?

Arthur C. Clarke: Földfény

A 22. századra az emberiség immár kétszáz éve békében él, a Naprendszer minden szegletében. Újabban azonban mindinkább növekszik a feszültség a Föld és a távolabbi vidékek szövetségbe tömörült, független kolóniái között. A vita a szűkös nehézfémkészletek egyenlőbb elosztása körül folyik. Amikor a Föld fennhatósága alá tartozó Holdon korábban nem sejtett érclelőhelyekre bukkannak, úgy tűnik, már semmi sem szabhat gátat a gyorsuló fegyverkezésnek.

Az anyabolygó Bertram Sadler titkosügynököt azzal a feladattal küldi a Platón kráterben épült obszervatóriumba, hogy tudja meg, ki szivárogtat ki az ellenségnek bizalmas információkat. Sadler nem szívesen vállalja el a küldetést, hiszen reménytelennek érez minden erőfeszítést a háború megakadályozására. Titkos fegyverek, új technológiák és űrhajóflották feszülnek egymásnak égi kísérőnk körül, és minden azon múlik, egy egyszerű ember összeroppan-e a vállát nyomó felelősség iszonyú súlya alatt.

Az SF Hugo- és Nebula-díjas nagymesterének Űr-trilógiája (Szigetek az égben, A Mars titka) ezzel a kötetével elérkezik lezárásához. Az izgalmas történet ezúttal is a Clarke-tól megszokott, megalapozott tudományos elméletekkel párosul, melyek némelyike annyira releváns még ma is, hogy az amerikai hadsereg épp az egyik megvalósításán dolgozik.

Krasznahorkai László: Megy a világ

Megy a világ előre. És akkor mi marad hátra a végidők kezdetekor? Például Krasznahorkai László titokzatos-személyes elbeszélései, melyek között akad monológ, rövidtörténet, töprengés, vallomás, visszaemlékezés és előrepillantás; igazi mesterdarab mind. Lenyűgözően tágas Krasznahorkai-mondatokban ismerkedhetünk meg az elbeszéléskötet rejtélyes hősével, aki először beszél, aztán elbeszél, végül pedig elköszön. Ebben a hármas léttagoltságban találkozhatunk a többiekkel, akikről ő beszél. A földet először elhagyó Gagarin, a röpülni képtelen okinavai guvatr, a berlini metró peronján dolgát végző hajléktalan, a tébolyult Nietzsche Torinóban, a beváltott éden ígéretét megfesteni igyekvő Palma Vecchio, a Shanghaiban dolgozó tolmács, aki azt tervezi, hogy egyszer elmegy az Angel-vízeséshez, a Victoria-vízeséshez, vagy legalább a schaffhauseni vízeséshez, a hárshegyi gyerekgyilkos, az egy kézen álló indiai aggastyán. Ami a különböző figurákat és históriákat összeköti: az író szenvedélyes, csillapíthatatlan érdeklődése és figyelme az emberi táj iránt. Hogy "egyszer egy tájban a legmélyebb szépségben és enyészetben valamit megpillanthatunk: valamit, azt, ami ránk vonatkozik." A bölcseleti téteket, egzisztenciális kérdéseket fanyar-felszabadító, önmagával is kíméletlen iróniával ellensúlyozva, Krasznahorkai a távolit hozza közel, az univerzálisban az egyszerit csillantja fel, és ahogy olvassuk az írásokat, kirajzolódik saját létezésünk egyetemes mélysége is: "hisz ott áll az ember egy végtelen, számára felfoghatatlan bonyolultságban, és teljességgel értetlenül áll ott, tanácstalanul és elveszetten, kezében az emlék végtelen egyszerűsége - meg persze mind efölött a melankólia pusztító gyöngédsége, mert azért érzi, miközben ott ez az emlék, hogy a valósága ennek az emléknek a szívtelen, józan, jéghideg messzeségben van."

Iain M. Banks: Félelmetes géjpezet

Sessine gróf halni készül, ezúttal utoljára… Gadfium, a tudós, különös üzenetet kap a Vándorkövek völgyéből, amire már évek óta várt… Mindeközben pedig Latra, a látó, egy elveszett hangya után kutat, egyre mélyebbre merülve a kód káoszában… Aztán egy csapásra minden megváltozik. Sűrűsödik a naprendszerben terjeszkedő köd, s bár még pislákol némi fény Serehfa falai fölött, a katasztrófa megállíthatatlanul közeledik. Tudja ezt a király, tudják a tanácsnokai is, mégis folytatják a mérnökök ellen vívott, esztelen háborújukat. A kód titokzatos teremtményei tisztában vannak a helyzet súlyosságával, és mindent egy lapra tesznek fel: követet küldenek az emberek világába.

Robert J. Sawyer: WWW 2.: Vigyázók

Caitlin Decter egy forradalmian új implantátumnak köszönhetően látni kezdett, de szeme előtt nem csak a külvilág jelent meg, hanem az internet adatvilága is. És még valami, egy ébredező elme az adatfolyamok hátterében.

A Nemzetbiztonsági Hivatal is fölfigyel a lány különleges képességére, de legfőképpen az tölti el aggodalommal a kormányszerv ügynökeit, hogy az internet kicsúszhat az irányításuk alól. Ellenséget sejtenek a Caitlin által életre hívott mesterséges intelligenciában, és mindent megtesznek azért, hogy elpusztítsák. Az önmagával, a világgal és a szerelemmel is éppen csak ismerkedő lány azonban barátja védelmére kel, és ketten együtt könnyen lehet, hogy megállíthatatlanná válnak…

Így folytatódik Robert J. Sawyer WWW-trilógiája, amelynek egyedülálló módon mindhárom része elnyerte Kanada rangos Aurora-díját. Új arcát ismerjük meg belőle az internetnek, ami a képernyők túloldaláról talán már most is figyel bennünket.

Jeffrey Archer: Féltve őrzött titok

A második világháború vége Harry Clifton és Giles Barrington életébe nem a várva várt békét hozza el, hanem egy lehetetlen párharcot. A szavazás eredménye arról, hogy ki örökölje a Barrington-címet és a vele járó vagyont, döntetlen lett. A lordkancellár mindent megváltoztató szavazata örökre rányomja bélyegét mindkettejük életére.

Harry visszatér Amerikába, hogy a regényét népszerűsítse, míg szeretett Emmája egy kislányt keres: azt a kislányt, akit annak idején az apja irodájában találtak, a férfi halálának estéjén. Giles közben képviselőként a választásokra készül. Ám Sebastian, Harry és Emma fia lesz az, aki végül befolyásolhatja a nagybátyja sorsát. Az immár felcseperedett Sebastian Cambridge-be készül, az egyetemre. Egy rejtélyes módon felbukkanó Rodin-szobor azonban más irányba fordíthatja az életét, és akár halálos veszélybe is sodorhatja a fiatalembert…

Jeffrey Archer (Majd az idő eldönti, Apám bűne) ötkötetesre tervezett regényfolyamának harmadik darabját a szerzőtől már megszokott, izgalmas, elképesztő fordulatokkal tarkított történetszövés jellemzi.

Salvador Dalí: Elrejtett arcok

Az "Elrejtett arcok" Salvador Dalí egyetlen regénye. Ebben a Grandsailles gróf és Solange de Cléda cseppet sem szokványos szerelmének történetét elbeszélő műben Dalí ismét tanúbizonyságát adja kreativitásának...

Dalí szövege az összes érzékszervre hatni akar, így aztán a színek és formák mellett bőségesen ellát minket az illatok, az ízek, a hangok és a tapintás okozta élményekkel és ingerekkel is.

Philipe Pozzo di Borgo: Életravalók

„Soha nem ismeri be, annyira hiú, rátarti, brutális, szeszélyes, emberi. Nélküle már szétestem volna, halott volnék. Abdel szünet nélkül ápolt, mint egy csecsemőt. A legkisebb jelre is figyelt, ott termett minden ájulásomnál, védelmezett, ha gyenge voltam. Megnevettetett, ha összeomlottam. Ő lett az én ördögi őrizőm.”

Egy gazdag, de mozgássérült arisztokrata és egy fiatal, külvárosi bevándorló igaz története. A könyv, mely az itthon is elsöprő sikerű Életrevalók című filmet inspirálta.

Joze Hradil: Képek arc nélkül

A hetvenes éveiben járó Jože Hradil kezet fogott Jókai Mórral. Weöres Sándor, Örkény István, Kertész Imre, Esterházy Péter, Nádas Péter, Dragomán György ugyancsak – és nincs ebben semmi különös. A kézfogás hagyományozódik, elég hozzá egyvalaki, akinek a rokonságában volt egy budapesti nyomdász annak idején, amikor Jókai művei megjelentek. Jože Hradilnak volt. A többi már magától értetődik.

Muravidék központja, Muraszombat a huszadik század során hol az Osztrák–Magyar Monarchiához, hol a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz, hol Magyarországhoz, hol Jugoszláviához tartozott. Ma a Szlovén Köztársaság városa. Mozgalmas történelmének szemtanúi, egy nagycsalád szétszóródott tagjai próbálják ebben a regényben emlékképek és valóságos fényképek segítségével összerakni saját mikrohistóriájukat, egy évszázad mozaikos történetét a tizenkilencedik század végétől a két világháborún át napjainkig. A történetnek számtalan magyar vonatkozása van, a családtagok közül ugyanis többen Magyarországon telepedtek le, és lélekben is magyarokká akartak lenni, vagy – a rendszerváltás után – Nyugaton próbáltak szerencsét. Mások, mint a szerző magyar édesapja is, Jugoszláviában élték le az életüket.

Jože Hradil Muraszombatban született. Oroszlánrésze van benne, hogy a magyar irodalom színe-java, klasszikus és kortárs, szlovénül is olvasható. Évtizedekig dolgozott a Pomurska založba szerkesztőjeként. Mindhárom műfajban jártas fordítóként tekintélyes életművet hozott létre, és – bár Jókaival csak áttételesen – például Weöres Sándorral, Kertész Imrével, Örkény Istvánnal valóságosan is kezet fogott. Neki köszönhetjük többek közt a Tóték trieszti bemutatóját, az évente megrendezett vilenicai nemzetközi irodalmi találkozó szervezését, az első szlovén–magyar és magyar–szlovén szótárt, és most, mint írónak, ezt a varázslatos családi krónikát, melynek szereplői közt jelen van ő is, az örökké változó, huzatos történelem viharaiban helyt állni, tájékozódni vágyó európai.

Petőcz András: Idegennek lenni

„Az »idegenség« önmagában is érték”, mondja a kötet utolsó írásában, a vele készült interjúban a szerző, Petőcz András. A Márai-díjas regény, a több európai nyelvre lefordított Idegenek (Harminc perccel a háború előtt) írója mintha újból és újból ezt vizsgálná: mit is jelent „idegennek lenni” a világban, vagy éppen abban a közegben, ahol a mindennapjainkat éljük.

Bő évtizednyi esszé, elmélkedés, jegyzet, napló, vagy újságcikk: Petőcz András pályatársakról villant fel emlékképeket, elemzi a nyolcvanas évek új művészeti irányzatait, naplót ír franciaországi tartózkodásáról, értelmezi a párizsi külváros fiataljainak emlékezetes „felkelését”, az úgynevezett „éhséglázadást”, és mindig, minden pillanatban az „idegenség”, az „otthontalanság” sajátos, talán tipikusan XXI. századi problematikáját boncolgatja, ezzel is hátteret adva egyre aktuálisabb szép­prózai műve születésének történetéhez.

Az Idegennek lenni meglepően egységes kötet. Olvashatjuk akár úgy is, mint valami önéletrajzi regényt, hiszen még a legobjektívabb írás mögül is felbukkan egy, az emberi otthonkeresés, otthonteremtés igényét érzékenyen figyelő, jelentős író arcvonása. Átvitt értelemben ugyan, de nagyon „lírai” könyv ez, mondhatjuk úgy is, írói vallomás, kitárulkozás.

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól

Míg Tompa Andrea előző könyve, A hóhér háza egy magányos leány huszadik századvégi bildungsromanja, addig az új regény egy magányos férfi és egy magányos leány különös kettősét rajzolja meg száz évvel később. Felváltva beszélnek hozzánk: a Brassó közeli aljegyző fia és az enyedi zsidó kereskedő lánya. Lehetne e könyv romantikus példázat, de nem az. Hőseink első találkozásának emlékét kiradírozza az összeomlás, az új időszámításban mellékesen, véletlenszerűen sodródnak megint egymás mellé. Az igazi nagy, szenvedélyes találkozás a tudásra és hasznos működésre szomjas lelkeké Kolozsvárral, a polgári Erdély kultúrájával, szellemi potenciáljával, a fejlődés igézetével.

Michel Houellebecq: Lanzarote

"Nyaralni muszáj" - akkor is, ha az ember nem tartozik a gazdagok közé, és így eleve nem juthat el a legvonzóbb helyekre; és akkor is, ha kedve sincs az üdüléshez. Mert ha szeretnénk, ha nem, valamit mégiscsak muszáj csinálni, ha már megszülettünk. Houellebecq ötödik ikszbe lépett főhőse a Kanári-szigetek északkeleti részére, Lanzarote-ra fizet be egy útra. Hogy mi található itt? Egy-két vulkán, nemzeti park, meg strand strand hátán. Amiről ebben az elbeszélésben olvashatunk, az távol áll a road movie-k pergő világától. Annál érzékletesebben, pontosabban, és már-már kérlelhetetlen őszinteséggel tudósít viszont arról, hogy a modern ember miként próbál értelmet szerezni napjainak, hogyan tölti el kénytelen-kelletlen a kiszabott időt. Kétségbeesett küzdelem ez, hiszen a főhős, valamint a nyaralás során szinte véletlenszerűen mellé sodródó néhány férfi és nő lelke ugyanolyan sebzett és sivár, mint maga az üdülésre kiválasztott táj. A Lanzarote éles szemmel megírt, szarkasztikus vízió, mely az emberi természet végső mozgatórugóit vizsgálja. Miközben a Goncourt-díjas szerző humorral, szándékoltan sztereotípiákat elsütve ír a különböző európai népek nyaralási szokásairól, a kulturális turizmus perspektíváiról vagy egy pedofilokból álló szektáról, szívbe markoló igazságokat fogalmaz meg a szexualitás mindent elsöprő erejéről, az ember végtelen magányáról és a célját vesztett élet tragikomédiájáról.

Michel Houellebecq: Egy sziget lehetősége

A mű apokaliptikus képpel indul: 4000 körül járunk, a világ elpusztult, az emberek elvadult, állati hordákban élnek, míg a klónozással létrehozott kiválasztottak elektromos védőkerítéssel őrzött telepen laknak magányosan és szenvedélytelenül. A regény egyik hőse Daniel, a jó nevű humorista, színpadi komikus, a másik pedig az ő kétezer évvel később élő, klónozással létrehozott 25., majd 26. utódja.

Daniel tipikus Houellebecq-hős: kiégett, átlagos külsejű, negyvenes, férfi, aki szakmájában sikeres, a nők is szeretik, csak ő nem szeret senkit és semmit. A munkája untatja, mindenkit megvet, faj-, gyerek- és nőgyűlölő. Negyven fölött találkozik először a szerelemmel. Isabelle okos és szép, tökéletes szellemi társa Danielnek. Összeházasodnak, ám boldogságuk nem lehet tartós, ugyanis Isabelle öregedni kezd (az öregedést Houellebecq még egyetlen hősnőjének nem bocsátotta meg), ezért elválnak. Tragikus események követik egymást - egy újabb szerelem sem hoz vigaszt -, ezért Daniel útja elkerülhetetlenül az öngyilkossághoz vezet. Halála előtt küld egy verset volt szerelmének "egy sziget lehetőségéről", s ez a vers készteti arra kései, klónozott utódait, hogy a védett telepet elhagyva új-ember társak és emberi érzelmek keresésére induljanak.

Murakami Haruki: Norvég erdő

A Beatles Norvég erdő című legendás dala Toruban felidézi az első szerelem emlékét, azt az időszakot, amikor beleszeret elvesztett barátja szerelmébe, Naokóba. Egyszeriben visszacsöppen a húsz évvel korábbi Tokióban töltött diákéveibe, abba az életbe, amelyet viharos barátságok, szeszélyes fellángolások és szakítások, alkalmi szeretkezések, érzelmi zűrzavarok, veszteségek és beteljesületlen vágyakozások tettek emlékezetessé. Újraéli a találkozást a szókimondó, öntörvényű lánnyal, Midorival is, aki a felnőtté válás határán arra késztette, hogy válasszon múlt és jövő között. Könnyednek tűnő, rafinált történetében Murakami megidézi az 1960-as évek diáklázadásainak hangulatát, a szabad szerelem, a nagy ivászatok, az élvezetek kamaszos, provokatív hajszolásának popzenés világát. Ám a felszín alatt leheletfinom érzékenységgel ír életről, halálról, és a felnőtté válás mélypontjai és magaslatai közt hányódó fiatalság sebezhetőségéről.

Kőrösi Zoltán: Magyarka

Hogyan és miért lesz egy ún. tisztes családból való, finom és érzékeny nő „magyarkává” egy osztrák bordélyban? És milyen véletlenek formálják azok életét, akik inkább elszenvedik, mintsem alakítani tudnák sorsukat? Kőrösi Zoltán új regénye nemcsak ezekre a kérdésekre ad választ, hanem három asszony, három generáció sorsán át rajzolja meg az elmúlt évtizedek Magyarországának történetét.

John Green: Csillagainkban a hiba

A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…

A csillagainkban a hiba - John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában. 

Green a fiataloknak ír, de prózája annyira olvastatja magát, hogy az dacol mindenféle beskatulyázással… Az olvasó hálás lesz azért a kis örökkévalóságért, amelyet eltölthet a könyv olvasásakor.

NPR.org

Konrád György: Vendégkönyv

Az is velem történt, ami veled történt

Ha a szerző képzelődéseiben elrugaszkodna, akkor ezt a "fület" előszónak tekintené egy előszóhoz, amely egy közeledő regényhez ad némi útbaigazítást, azzal a kommentárral, hogy akit ez érdekelhet, az olvasók egy igen elszánt köréhez tartozik.

Miért Vendégkönyv?

Az olvasóval kölcsönösen vendégül látjuk egymást.

Szemem elé kerül? Már meg is látogattam.

Ajtót nyitok előtte, fel-alá kószálhat a házamban, egy élettörténetben, és talán egy írói világszemléletben is, amelybe elég, ha némi betekintést nyer, ennél többet udvarias emberek nem várnak el egymástól, figyelembe véve, hogy én már mióta veckelődöm ezzel a könyvvel, a kedves olvasó pedig ennél jóval kevesebb időt szánhat erre az ismerkedésre.

Olvasás közben dönt, hogy letegye, vagy folytassa-e, és hogy a testes könyvben hemzsegő kérdésekről és állításokról hajlandó-e maga is elmélkedni, hogy megenged-e magának egy belső mosolyt olyan mondatok táján, amelyek a szerző szája szélén is egy rejtett mosolyt sejtetnek.

Igenlő válasz esetén adódik a következő kérdés: Mi ez a könyv?

Válogassunk az alábbi válaszok közül.

Maradjunk az előbbieknél, előszó egy regényhez.

Tudósítás egy tudatból? Szövegpasziánsz? Vagy máris: regény?

Ördög tudja.

Ahány címmel felruházott, gépírásos oldal, annyi fejezet vagy strófa.

Vagy hétszáz, aztán abbamarad.

Hol? Mikor?

Amikor abbahagyjuk, mert holnapután van szilveszter, és ebből ennyi elég.

Kiadómnak és szerkesztőmnek, Barna Imrének megígértem, hogy Újévkor ott lesz a gépében, most már rajta a sor, hogy ezzel a nagy cupákkal kezdjen valamit, szegény feje.

Fogadja köszönetemet mindenki, aki tesz valamit azért, hogy ebből a digitális suhanásból könyv legyen az olvasó kezében. (Cupák vagy suhanás?)

Több átszerkesztett régebbi darab, válogatás, véletlen és tetszés szerint.

Akkor úgy adódott, most meg így, tömörítem, élesítem, áthelyezem, leválasztom róla a nyűgös szomszédmondatot, időskori szigor és szeszélyeskedés.

Észrevételek egy tartásról, az ember iránti humanista hízelgés felfüggesztése, de a mizantrópiát is megelégeljük.

Más nincs, csak mi, emberek.

Mondhatnám, hogy szedjük össze magunkat, és térjünk észhez, ők meg mondhatnák, hogy elég volt belőlem, mulassak a szobámban, vagy sétáljak föl a Szent György-hegyre, és mossam meg az arcomat az oroszlános címerű kút vízében, amihez hasonló jókat az olvasónak is kívánok.

Gabi Gleichmann: A halhatatlanság elixírje

A Spinoza család az ősidőktől fogva zsidó volt, talán inkább a körülményeknek, mint a meggyőződésüknek következményeként. Egy váratlan felfedezést követően a család egyik tagjának birtokába kerül az örök élet receptje, ami isteni adomány, de ördögi örökség is egyben. Ari Spinoza az utolsó sarj, kezében a múlt és a jövő: 36 generáció mágikus, vérrel és szenvedéllyel teli krónikája. Ősöké, akik ott voltak Európa történelmének legfontosabb pillanatainál, és döbbenetes titkok ismerői. A halhatatlanság elixírje egyszerre torokszorító és humoros családregény az emlékezés erejéről, és mindazokról, akik leigázhatták volna a halált, de megelégedtek az örökkévalósággal...

Mitch Albom: Az Idő Ura

Amióta az ember elkezdte mérni az időt, az élet egyszerű öröme odalett. Mindez az Idő Atyja, Dor lelkén szárad. Meg is kapta érte méltó büntetését: egy barlang falai között kell hallgatnia az emberiség szüntelen zokszavát. Az emberek egyetlen dolgot akarnak mindennél jobban: időt.

Amikor az Idő Ura már feladja a reményt és lélekben megtörik, felvillan előtte a szabadulás lehetősége. Ehhez annyit kell tennie, hogy teljesíti a rá kiszabott küldetést, és megtanítja két embernek, mit is jelent az idő valójában.

Dor visszatér a Földre, az állandó időhiányban szenvedő emberek közé, és megkezdi utazását két lélek – egy reménytelenül szerelmes tizenéves lány és egy örök életre vágyó rákbeteg milliomos –oldalán. Ahhoz, hogy Dor sorsa beteljesedhessék, meg kell változtatnia az életüket.

A szívhez szóló, izgalmas regény arra készteti az olvasót, hogy maga is eltöprengjen, mit is jelent számára az idő, és talán át is értelmezze mindazt, amit eddig gondolt róla.

Katarina Mazetti: Pasi a szomszéd sír mellől

A frissen megözvegyült kékharisnya könyvtárosnő és az édesanyja sírját látogató, magányos, egyenesen a tehenek mellől érkező, magával ragadóan természetes parasztgazda egymás mellett gyászolgat a temetőben. Bizalmatlanul méregetik egymást, mígnem egyszer csak, számukra is váratlanul, szenvedélyes érzéki szerelemre lobbannak egymás iránt. Néhány hónapig tartó lángolásuk történetét virtuális napló formájában ők maguk mesélik el, közben feltárul életük minden apró részlete.

Fábián Janka: Adél és Aliz

Fábián Janka legújabb nosztalgikus regényében két barátnő viharos érzelmekkel és ellentmondásokkal teli kapcsolata áll a középpontban. A különböző társadalmi és családi háttérrel rendelkező lányok, a bájos, szelíd Aliz, mindenki kedvence és az éles eszű, éles nyelvű, ármánykodástól sem visszariadó Adél, egy bentlakásos iskolában válnak elválaszthatatlan barátnőkké, és nem is sejtik, hogy a sorsuk még akkor is egymásba fonódik majd, amikor ezt már egyáltalán nem akarják.

Bonyolult szerelmi háromszögek és csalódások tarkította fordulatos történetüket egy régi gyilkosság árnyékolja be, és a háttérben most is ott húzódnak a kor történelmi eseményei: a Kommün végnapjai, a húszas évek konszolidációja, a frankhamisítási botrány, a gazdasági világválság. Ahogyan azt a szerzőtől már megszokhattuk, könyvében itt-ott valós történelmi figurák is feltűnnek, ám csupán mellékszereplőként.

A befejezés természetesen tartogat meglepetéseket, de a regény végkicsengése a szereplőket ért veszteségek és a tragédiák ellenére is életigenlő. Azt üzeni, hogy a legsúlyosabb helyzetből is létezik kiút.

A nagy sikerű Emma-trilógia, Az angyalos ház, a Virágszál, a Lotti öröksége és A német lány című romantikus történelmi regények népszerű írónője a múlt század húszas-harmincas éveinek Magyarországát eleveníti meg hitelesen, színesen és érzékletesen.

Murakami Haruki: A határtól délre, a naptól nyugatra

Hadzsime – a talányos című regény hőse – átjár a valóság és a képzelet közötti határon. A Határtól délre, a naptól nyugatra (egy Nat King Cole szám címe) a haború utáni japán kisvárosban felnövő Hadzsime képzeletében különleges világot sejtet. Színteret kínál a serdülőkori kíváncsiság és vágyakozás kielégítésére, és férfikorban is táplálja a képzelgő lélek önáltató sóvárgását. 

Az egzisztencialista románc egy gyermekkori szerelem története, amelyben két évtized múltán az ártatlan vonzalom pusztító vágyként éled újjá. Hősünk, aki hosszabb sodródás után megtalálta a családi boldogságot, visszazuhan a múltba, és kész kockára tenni egész jelenét.

Paulo Coelho: Az accrai kézirat

1099. július 14. Jeruzsálem a keresztesek támadására készült, amikor egy görög férfi, akit Koptnak hívtak, összegyűjtötte a város lakóit egy térre. A tömegben keresztények, muszlimok és zsidók lesték a Kopt szavait, melyektől azt várták, hogy felkészíthetik őket az elkerülhetetlen harcra.

De a Kopt, az idős bölcs nem a harcról beszélt, hanem a mindennapok nehézségeiben rejtőző tudásra irányította figyelmüket.

Míg az ellenség a falak alatt gyülekezett, az emberek a valódi ellenségről, a veszteségről és a magányról kérdezték. A Kopt pedig megosztotta velük tudását a harcról, a változásról, a bölcsességről, a félelemről, a szépségről, a szerelemről és a hűségről.

Szavaiból egy évezreddel később is ugyanolyan tisztán árad a tudás és a bölcsesség.

Léner Péter: Volt egyszer egy színház

A József Attila Színház történetének, drámájának, szerethetőségének jelképe maga az épület: művelődési ház, amelyet a színház indulásakor csak jóindulattal lehetett színháznak mondani. Nem szép, nem előkelő, nem korszerű. De a miénk. Többször átalakították, fejlesztették - jól, rosszul, de mindenképpen eredményesen. A közönség szerette. Budapest életének elfogadott része, tere lett. A taxisofőrök a cím bemondása nélkül is tudták, hol van. Ám a ház kezdett leépülni. A színház nem adta föl, a működőképesség fenntartása volt a feladat. Mindig annyira sikerült, amennyi pénzt adtak. Kisebb-nagyobb munkálatok segítettek, de nem pótolták a rekonstrukció szükségességét. A színház 55 évig harcolt az életéért.

Ezekkel a sorokkal vezeti be könyvét Léner Péter, aki húsz éven át volt a József Attila Színház igazgatója. Személyes hangvételű, számos fotóval illusztrált, egyes szám első személyben írt munkája memoár, egy színház történetének múlt idejű krónikája. Sikerekről, kudarcokról, emlékezetes előadásokról, és mindenekelőtt azokról a munkatársakról, színészekről, rendezőkről, szerzőkről, színházi szakemberekről szól, akik mindezt megteremtették, és évtizedeken keresztül működtették. Bevallottan elfogult könyv: a színház, a kollégák, az ügy iránti, életre szóló vonzalmát a szerző egy pillanatra sem rejti véka alá.

Jon Ronson: A pszichopatateszt

Mi van, ha a társadalom alapvetően nem racionális, hanem az őrület vezérli? Ez a gondolat végtelenül érdekes utazásra indítja Jon Ronsont. 

Útközben találkozik pszichopatákkal, akiknek életét megérintette az őrület, és olyanokkal is, akiknek az a munkája, hogy diagnosztizálja őket; köztük azzal a pszichiáterrel, aki a pszichopatadiagnosztizáló tesztet kidolgozta; tőle tanulja Jon, honnan lehet felismerni a pszichopatát. Ez az a tudás, ami úgy tűnik, felfedi, hogy minden rendszerben van valami őrült... 

Jon híres humorával, bájával és nyomozói indíttatásával ez a könyv egyszerre szórakoztató és őszinte. Komoly kérdéseket vet fel arról, mi a normalitás definíciója egy olyan világban, ahol egyre inkább a legbolondabb szélsőségről ítéltetünk meg. 

A Kecskebűvölők szerzőjétől.

"Egyszerre félelmetes és fergeteges." 

The Times 

"Késő éjszaka kezdtem olvasni ezt a könyvet. Fáradt voltam, kedvetlen és beteg... aztán azon kaptam magam, hogy idióta módjára harsányan röhögök, és oldalról oldalra lapozok." 

Will Self, The Guardian 

"Mellékhatása harsány, fetrengő röhögés - szent ég, ez nagyon mulatságos! Ronson új könyve provokatív és érdekes. Garantálom, hogy végig örömmel fogja olvasni." 

Observer

Kevin Dutton: Sikeres és bölcs pszichopaták

Élettanulságok szentektől, kémektől és sorozatgyilkosoktól

Ha meghalljuk ezt a szót „pszichopata”, máris gyilkosokra, erőszaktevőkre, öngyilkos merénylőkre és gengszterekre gondolunk. Filmbeli megfelelőjükkel ellentétben azonban nem mindegyik pszichopata erőszakos vagy bűnöző. 

Sőt, a pszichopaták néhány olyan tulajdonsággal rendelkeznek, melyek nagyon is sikeressé teszi őket. Nem ismerik a félelmet, önbizalmuk mindent elsöprő, kegyetlenek és kiváló az összpontosítóképességük.

De vajon mi különbözteti meg az önfeláldozó tűzoltót, az életet mentő sebészt a pszichopata sorozatgyilkosoktól? Mit tanulhatunk tőlük, s hogyan fedezhetjük fel a bennünk rejtőző pszichopatát? Ezekre a kérdésekre keresi a választ dr. Kevin Dutton pszichológus, s a válaszok érdekében ellátogat maximális biztonságú börtönök kizárólag pszichopatákat őrző részlegébe, kiugrik egy repülőgépből, s részt vesz egy pszichopatává tevő tudatmódosító kísérletben is.

Eben Alexander: A mennyország létezik

Több ezer embernek volt már halálon túli élménye, de a természettudományok kutatói mindezidáig azon az álláspolton voltak, hogy túlvilág nincsen. Dr. Eben Alexander idegsebész is ezen tudósok közé tartozott. Tisztában volt azzal, hogy a halálközeli élmény létező jelenség, de úgy gondolta, csupán a trauma által megviselt idegpályák terméke. Egy szép napon viszont az ő agyát is megtámadta egy ritka betegség. A homloklebenye, amely az érzelmekért és gondolatokért felelős, teljesen leállt. Dr. Alexander hét napig kómában feküdt, majd amikor az orvosai már feladták a reményt, egyszer csak kinyitotta a szemét, és visszatért az életbe.

Gyógyulását orvosi csodának tartják, de az igazi csoda nem csupán erre korlátozódik. A kóma alatt dr. Alexander megjárta a túlvilágot, és találkozott egy angyalszerű lénnyel, aki bevezette a testentúli létezés legapróbb rejtelmeibe. Az orvos útja során az univerzum isteni forrásával is találkozott. Dr. Alexander története nem a fantázia műve. Betegsége előtt képtelen volt természettudományos nézeteit összeegyeztetni az istenhittel, a lélekbe és a túlvilágba vetett hitével. Ébredése óta azon orvosok közé tartozik, akik úgy gondolják, a teljes egészséget csak azáltal lehet elérni, ha tudatosul bennünk: Isten és a lélek létező dolgok, és a halál nem minden dolgok vége, csupán egy következő állomás kapuja. Ez a történet az egész világnézetünket felforgathatja. Sem a tudósok, sem a hívők nem intézhetik el egyetlen kézlegyintéssel. Mert aki elolvassa, annak meg fogja változtatni az életét.

Jared Diamond: A világ tegnapig

„Alapvetően az emberek mindig is egyformák.”

- Nem egészen. - válaszolja Diamond. A különbségek sokrétűek, másképp számolunk, másképp választunk férjet/feleséget, neveljük gyermekeinket, ápoljuk szüleinket, a veszélyre másképp reagálunk, mást eszünk, nem beszélve arról, hogy milyen különbségek vannak a társadalmi, szociális szokásokban. Az ipari államokban heterogén populáció él egymás mellett, és még sorolhatnánk. De a modern társadalmak viszonylag újak, ha arra gondolunk, hogy az 60 millió évvel ezelőtt jelentek meg az első proto-humán fajok.

A tradicionális társadalmak sok szempontból bepillantást nyújtanak abba a világba, ahogy tegnapig, több tízezer éven át éltek az emberek. Ez a hosszan tartó életmód pedig beépült biológiai lényünkbe, zsigereinkbe.

Diamond nem másodkézből, vagy hallomásból ismeri a tradicionális társadalmakat. 40 éven keresztül járt vissza Új-Guineába, ahol leginkább érintetlenül maradtak a hagyományos életformák, és ismeri az ausztrál, a polinéz, az afrikai és az amazonasi indián törzsek világát.

Posztindusztriális megfelelési kényszereink közepette, és szorongva a jövő turbulens eseményeitől, nem tehetünk jobbat, minthogy Diamondot olvasunk, és levonjuk a magunk környezetében alkalmazható konzekvenciákat.