A regény főhőse, mint archaikus népmesék hőse, egy mátrai szénégető három fia közül a legkisebb gyermek, Mátyás. Egy szélviharos napon meglehetősen regényes körülmények között rátalál a híres mátrai betyár, Vidróczki csodásan megmaradt „kódexére”. Ez lesz iránymutatója, melynek segítségével felkerekedik, nekivág a nagyvilágnak: beutazik várost-országot-földrészt, Budapesttől Skócián át Finnországig. A „mátrai Ábel” kalandozásai közt természet közeli látásmódjával, vállalkozókedvével és kifogyhatatlan energiáival teljesíti be a „legkisebb fiú” metaforáját: csodás és kevésbé nemes napi munkákban, idegen tájakban és ismeretlen kalandokban, kapcsolatokban, rejtélyes-csodálatos szerelmekben lesz része. Mese és valóság, tér- és időjátékok váltakozásai, mítoszok és mindennapok ritmusa, pikareszk-mozgalmasság és frissesség teszik a könyvet meseszerűen olvasmányossá, letehetetlenné.