Jan Vermeer, a művészettörténet egyik legtitokzatosabb festője, ismeretlenül halt meg, majd hosszú időre feledésbe merült, és csak a 19. században fedezték fel újra. A 20. század elején már világszerte csodálták, ám arra senki sem számított, hogy a „delfti szfinx” halála után több mint két évszázaddal egy hihetetlen történet szereplője lesz. Az 1930-as években egy kisiklott életű holland festő, Han van Meegeren – akit a műkritikusok lenéznek, mert az avantgárd korában hagyományos képeket fest – Vermeer bőrébe bújva próbál bosszút állni bírálóin. Tökéletes technikai felkészültséggel alkotja meg a 17. századi mester „elveszett” műveit, majd műkereskedőként eladásra kínálja őket, a neves szakértők pedig sorra esnek bele a csapdába: hiteles Vermeer-műnek nyilvánítják a hamisítványokat. Ám 1945-ben a történet váratlan fordulatot vesz: az egyik kép Hermann Göring gyűjteményéből kerül elő, s Van Meegerent felelősségre vonják, amiért Vermeer remekművét, Hollandia nemzeti kincsét az ellenség kezére játszotta. A töredelmes vallomás beláthatatlan következményekkel járna – de van-e más kiút a hamisító számára? Az olasz szerző nagy tárgyi tudással, érzékenyen rekonstruálja ezt a meglepő fordulatokkal teli, igaz történetet, s közben a művészetkedvelő olvasóval együtt töpreng el a műalkotások értékének viszonylagosságáról, az emberi balgaságról, a hazugság ellenállhatatlan csábításáról. Az 1962-ben született Luigi Guarnieri könyveivel több irodalmi díjat nyert el.