"Ha megkérdeznének, miért írtam Matuska Szilveszterről ún. történelmi regényt, nem tudnék rá egyértelmű választ adni. Az egyik ok bizonyára az, hogy gyerekkorom óta kísért a személye. Mondhatni a családi legendárium része volt ő, a leghírhedettebb csantavéri (az a falu, ahol mindketten születtünk), a hencegő, hiú, beképzelt majom, akinek sokan tartották; a merénylő, aki titokzatos stiklikbe keveredett, és ráadásul azt sem lehetett tudni, hogyan halt meg, és hogy meghalt-e egyáltalán. Eltűnt, mondták a fölnőttek vállukat vonogatva, de látták itt meg amott, Japánban, Kínában, lehet, hogy él. Eltűnt és merénylő, már a szavak is milyen rejtélyesek! Börtönbe zárták, de megszökött! (...) A másik ok, ami már a kutatások közben fogalmazódott meg bennem, hogy a biatorbágyi merénylet már e kezdet kezdetén mítosszá lényegült a sok találgatás, mismásolás, csúsztatás és a szándékos vagy véletlen nyomozói dilettantizmus következtében. Én ennek a homálynak a mélyére próbáltam hatolni, igaz, az irodalom eszközeivel" - írja regényének bevezetőjében Bozsik Péter, a Vajdaságból elszármazott kiváló költő és prózaíró. Bozsik Péter merész epikus vállalkozásban fogott: regénye egy olyan történelmi mitológiát dolgoz fel, amely a mai napig foglalkoztatja a közvéleményt: a "biatorbágyi rémnek" nevezett terrorista, Matuska Szilveszter életrajzát írta meg. Egy életrajzot, amelyben a szerző a dokumentumok fikcionalizáló átírására tesz kísérletet, s az olvasónak végig olyan érzése van, mintha krimit olvasna - izgalmas, érdekfeszítő bűnügyi regényt.