„Összejátszottunk a tartós hallgatásban.”
A magyar szívsebész felidézi barátjának, a pszichiáter dr. Yalomnak háborús múltja gyötrelmeit. Brent úgy élte túl a vészkorszakot, hogy kereszténynek hazudta magát. Hallgatással és vezekléssel töltött hosszú évtizedek után, egy veszedelmes esemény azonban felszínre tépi a régmúlt emlékeit. A két orvos együtt próbálja meg értelmezni a szörnyűséges múlt törmelékeit, amelyek ott kísértenek Brent álmaiban.
Miközben a novellában Yalom legfontosabb témái sorakoznak fel – az emlékek, a félelem, a szeretet, a gyógyulás –, az író vet egy pillantást a tulajdon életére is.
„Az álmaimban… szinte mindegyikben két dolog bukkan fel: a holokauszt vagy a műtő. Vagy az egyik, vagy a másik, és a kettő néha összeolvad. És valahogy ezek az álmok, akármilyen szörnyűek, brutálisak, véresek, lehetővé teszik, hogy a másnapot viszonylag tiszta lappal kezdjem. Mindegyik afféle biztonsági szelep. Mint az örvény, ami előbb feldobja, aztán eltörli a sötét emlékeket.”