Azt mondják, halálunk pillanatában lepereg előttünk életünk filmje. Egyesek szerint visszafelé - éppen úgy, ahogyan az emberi emlékezet dolgozik. Ez a hiedelem szolgál kiindulópontul Martin Amis kisregényéhez, amely 1991-es megjelenése óta a holokauszt-irodalom sokat hivatkozott, sokat vitatott, de mindenképpen megkerülhetetlen darabjává vált. Amis ebben a merész narratív kísérletben igyekszik számot vetni egyrészt mindazon kérdésekkel, amelyek az időszerkezet ilyen egyszerű megfordításából következnek, fekete humorral világítva rá az időbeli gondolkodásban eleve benne rejlő paradoxonokra, másrészt a holokauszt utáni irodalom egyik nagy dilemmájával, hogy tudniillik hogyan lehet, vagy lehet-e egyáltalán regényt írni, túl egy olyan traumán, amely gyanússá tette a nyelvet és kisiklatta az időt.