Rakétákat küldtél a kapu elé, s ott lett belőlük piros, zöld,kék, lila és sárga. Húsz perc táncóra – angoloknak, angol kupagyőztesnek, tűzijáték a közönségnek. „Állítólag én és Szovják…” – mondtad, utólag. Megint csak „állítólag"… Más már világgá harsogta volna az évek alatt: "Én!…” – Népünnepély. – Te elvegyültél. Te mindig elvegyültél. Te nem voltál cégér. Öcsi volt a cégér. Brüsszelben Puskás, Szovják, Bozsik színes rakétái mértani vonalakat húztak a fényben, tánckarikák forogtak a füstben, s a tömeg énekelt. – Népünnepély…
